Protézis készítés: használj a térképet a legközelebbi rendelő kiválasztásához!
Ha már a fogak menthetetlenek vagy netán baleset miatt történik a fogak elvesztése, szükségessé válik fogsor készítés, esetenként műfogsor készítés.
A műfogsor akkor jó, ha azt az érzetet kelti, mintha csak a saját eredeti fogsorunk lenne.
A modern fogpótlásokat ma már számtalan trükkel tudják sajátnak álcázni a szakemberek, így nem kell amiatt aggódnunk, hogy bárki észreveszi majd rajtunk, hogy műfogsort viselünk. A cél az, hogy a protézis emlékeztessen régi, saját fogsorunkra nem pedig egy tökéletes, fogkrémreklámbeli változatra, hiszen utóbbi természetellenes lenne.
Ha a műfogsor túl fehér vagy túl szabályos, mindenki látja majd rajta, hogy mű. Ezért a fogorvos általában kér egy olyan fotót a páciensről, amelyen látszik eredeti fogsora a fogtechnikus pedig ezt is figyelembe veszi a fogpótlás elkészítésénél.
Minél később fordulunk szakemberhez, azaz minél régebb óta hiányoznak a fogaink, annál nehezebb lesz a pótlás elkészítése; így nem érdemes halogatnunk a műveletet. A műfogsor elkészítésénél a fogtechnikus többek között figyelembe veszi az ideális felsőajakformát is.
A megfelelő emésztés szempontjából létfontosságú, hogy a táplálék kellőképpen megrágva, feldarabolva jusson el a gyomorba. Ellenkező esetben különböző emésztési problémákkal kell szembenéznünk. Ha ilyenkor nem keressük fel fogorvosunkat, és nem készíttetünk megfelelő fogpótlást egy fogtechnikussal, akár még több fogunkat is elveszíthetjük.
Egyetlen fog pusztulása ugyanis akár három mellette lévő sorsát is megpecsételheti. Hiszen a szomszédos fogakat a rágófelszín felől és az oldalról érő erők megdöntik, a szemben lévő pedig meglazulnak.
, ma Magyarországon az ötven év felettiek felének van műfogsora. A fogpótlás ezen formája tehát gyakori és természetes; egy esztétikus, az igazihoz hasonló műfogsort senki sem fog tudni megkülönböztetni, így nem kell folyton azon aggódnunk, hogy mindenki a szánkat figyeli. Természetesen egy protézishez is hozzá kell szokni. A viselése eleinte kellemetlen lehet, de nem szabad feladni a kísérletezést, hiszen hordása épp a gyakorlással válik egyre kényelmesebbé. Olyan protézist érdemes készíttetni, amely hasonlít eredeti fogainkhoz. Ezért a műfogsorkészítésnél a fogtechnikus kér egy képet a páciensről, amelyen látszanak eredeti fogai.
A műfogsor még a ráncainktól is segít megszabadulni. Ugyanis a fogvesztéssel a páciens arca beesetté válik, ajkai befelé húzódnak, és ráncai is jobban látszanak. A fogsorral viszont a bőr némileg kisimul, a ráncok egy része eltűnik.
A protézis készítés segítségével még a súlyos foghiányban szenvedő páciensek is visszakapják a rágás és harapás lehetőségét, valamint biztosítható számukra a megfelelő beszéd és az esztétikus mosoly. Egy jó fogsor megoldja a fennálló problémákat, és a páciens visszanyerheti segítségével az önbizalmát is.
A fogpótlástan szakemberei szerint három szempontot kell szem előtt tartani a fogsor készítés során: az esztétikai szempontok mellett a hangképzési és a rágóképességi funkciók helyreállítása a cél. A fogorvosok számára az utolsó kettő (főképp a rágás), a pácienseknek pedig leginkább az első a fontos.
A jó pótlás egyik ismérve, hogy időben készül el; minden eltelt nap, hét vagy hónap tovább rontja a páciens állapotát (a csontanyag sorvad, az implantálás lehetősége elvész). A megfelelő rágóképesség hiánya miatt nehezebben jut előemésztett (jól megrágott) táplálék a gyomorba; ráadásul elég csupán néhány fog elvesztése ahhoz, hogy a harapás megváltozzon, és a nem egyenletes terhelés egyre súlyosabb és súlyosabb problémákat okozzon.
A páciensek nagyobb része nem szívesen látogatja a fogorvosi rendelőket, pedig az időben elkészített pótlás megakadályozhat egy sor későbbi bajt.
A fogsor készítés során ráadásul erősen támaszkodnak az egyéni igényekhez, ezért természetes és esztétikus pótlást kaphatunk. Nem szabad attól sem megijedni, hogy az első néhány hét még kényelmetlen lesz, hiszen a szervezet gyorsan hozzá tud szokni az új fogsorhoz.
A beszéd és az étkezés sok türelmet igényel az első időszakban, és kis túlzással mind a kettőt újra meg kell tanulni. Az első időszakban érdemes egyedül étkezni és csak kisebb falatkákkal próbálkozni, valamint tükör előtt gyakorolni a hangképzést (beszédet). A hozzáedződéshez kapcsolódó legfontosabb tulajdonság a kitartás és a gyakorlás, hiszen van annyi fogsort viselő páciens a világon, hogy bizonyítva érezzük: nem egy lehetetlen küldetés megszokni a kivehető pótlást.
Mindamellett kaphatunk hibátlan protézist is, ha nem gondoskodunk a rendszeres viseléséről. A teljes és részleges fogsor csak akkor képes kifogástalanul megfelelni feladatának, ha mindig viseljük, és csak a tisztítás idejére távolítjuk el.
Amennyiben fájdalmat érzünk, semmi esetre se próbáljuk meg házilag megbütykölni a szerkezetet, hiszen azzal komolyabb károkat is okozhatunk a protézisen. Célszerű műfogsor javítás céljából újra felkeresni a fogorvosunkat, aki elvégzi a szükséges korrekciókat.
A legtöbben szégyennek és megaláztatásnak érzik azt, hogy elvesztett eredeti fogaikat kivehető pótlással kell helyettesíteni, pedig egy jól elkészített műfogsor hosszú ideig szolgálhatja viselőjét, és helyreállítja a rágás és a beszéd funkcióját, valamint biztosítja az esztétikus mosolyt és a harmonikus arcformát.
A kivehető fogpótlásoknak alapvetően két fajtája van: a teljes protézis és a részleges protézis; előbbi akkor készül, ha már nincsenek saját fogak a páciens szájában, míg utóbbi akkor, ha az eredeti fogak száma vagy elhelyezkedése nem megfelelő (például híd készítésére alkalmatlan).
A teljes protézist implantátumokkal is alá lehet támasztani a tökéletes tartás érdekében; ezt a megoldást fix fogsornak nevezik.
A teljes lemezes fogsor és a részleges fogsor között már a protézis készítés során is különbségeket találunk: előbbi a nyálkahártya csontalapzatán támaszkodik, utóbbi rögzítéséhez pedig kapcsokat és precíziós elhorgonyzási eszközöket alkalmaznak.
A teljes fogsor az egyik leggyakoribb megoldás a komolyabb mértékű fogatlanság helyreállítására, ráadásul nemcsak az elvesztett rágószerveket, hanem az ínyt is pótolja az eszköz. A protézis helyben tartásáról az arcizmok mellett a vákuumhatás, a rágónyomás és a nyálkahártyacsont-alapzat gondoskodik.
A fogsor készítés egy rendkívüli precizitást és tudást igénylő eljárás, amelynek során a fogorvos és a fogtechnikai laboratórium szorosan együttműködve alakítja ki a páciens számára legmegfelelőbb eszközt. Még a tökéletes protézishez való hozzászokás sem megy azonban könnyedén.
Első lépésként anatómiai lenyomatot vesznek a páciens szájüregéről, hogy a fogtechnikai laboratórium megkapja a megfelelő alapot a tervekhez. A laboratóriumban a lenyomatot gipsszel kiöntik, majd visszaküldik az így készült mintát a fogorvosnak berajzolásra. A fogorvos a beteg szájképlete alapját berajzolja az alaplemez határait, és az így készült egyéni kanalat visszaküldi a labornak.
A funkcionális tesztek során megszabják a majdani protézis határait, és folyamatos tesztekkel (újabb lenyomat, a páciens mosolygásra vagy csücsörítésre késztetésével) kialakítják a még pontosabb alapokat. A fogorvos a harapási magasságot és a centrális relációt is meghatározza, valamint bejelöli a középvonalat és a fogak helyzetét. A páciens kiválaszthatja a fogszínt és a fogak formáját.
Az utolsó előtti lépések egyik a fogsor próbája, ahol a kialakított protézist az orvos és a páciens is leellenőrzi.
Az első időszakban a páciensek kellemetlenségek egész sorával is találkozhatnak, és a szervezetnek legalább 1-2 hét kell, amíg sikeresen hozzáedződik a kivehető protézishez. A fogsor az első időszakban lazának is tűnhet, azonban ehhez az arc és a nyelv izomzata alkalmazkodni fog, és elmúlik a bizonytalansággal kapcsolatos érzés is.
A fogsor átadása után előfordulhat az is, hogy beigazítás céljából ismét fel kell keresnünk a fogorvosunkat, hiszen csak a rendszeres használat után lehet látni, hol szükségesek a további módosítások. Kiemelt szerepet kap a protézist használók életében a rendszeresen (legalább évenkénti) fogorvosi kontroll, amelynek során időben észrevehetőek az esetlegesen fellépő problémák is.
A műfogsor készítés után rengeteg tanácsot és instrukciót kapunk majd fogorvosunktól, ezeket pedig érdemes nemcsak meghallgatni, de be is tartani. Nemcsak a leheletünket, hanem az egészségünket is befolyásolhatják a mindennapos szokások, mivel tőlünk függ leginkább, hogy mennyi teret engedünk a szánkban elszaporodó baktériumoknak és gombáknak.
A protézistisztító-szerek például fontos kémiai védelmet biztosítanak a pótlásnak, és biológiai hatóanyagaik károsítás nélkül pusztítják el az oda nem illő dolgokat. A pezsgés segítségével ezek a szerek a felszabaduló oxigént is kihasználják, hiszen az egyenletesen osztja el a hatóanyagokat még a felületi egyenetlenségek között is.
Még az óvatosabb páciensek figyelmét is fel kell hívni arra, hogy a műfogsor egy törékeny dolog, amihez nagy odafigyelés szükséges. Könnyedén előfordulhat, hogy a protézist leejtik tisztítás közben, ezáltal az betörhet vagy kicsorbulhat. A legjobb, ha ezt egy törölközővel előzzük meg, amit mindig a kezünk és a fogsor alatt tarthatunk, hogy ha utóbbi le is esne, puhára érkezzen.
Amennyiben a baj mégis megtörténik, semmiképp se kezdjük el házilag kijavítani a hibát, hiszen azzal csak ronthatunk a helyzeten. A műfogsor javítás legalább olyan aprólékos munkát igényel, mint a műfogsor készítés, ezeket pedig csak szakember végezheti el.
Sokan nem is gondolják, de fontos szerepet tölt be a szájüreg egészségét illetően a nyál is, amely természetes védelmet biztosít a lepedékképződés ellen. A műfogsort viselő pácienseknél az átlagosnál gyakoribb, hogy a nyálkahártyák kiszáradnak, és tartós szájszárazság alakul ki. Ez önmagában is kellemetlen tünet, amely közbelépést sürget annak érdekében, hogy érvényesülhessen a nyál fertőtlenítő és regeneráló hatása.
A nyál pótlását többféle oldalt, műnyál és szájzselé segítheti, de kiváló megoldás a sóoldattal történő öblögetés is, hiszen ez nemcsak lemossa a lepedéket, de hígítja is a besűrűsödött nyálat is.
A megfelelő szájhigiéniáról úgy gondoskodhatunk, hogy minden egyes étkezés után legalább folyó vízzel leöblítjük a protézist, valamint nem felejtjük el a lefekvés előtti tisztítást sem (akár fogkefével és fogkrémmel is, hiszen ezek ugyanúgy használhatóak a kivehető pótláshoz). Hetente egyszer vagy kétszer már-már kötelező a fogsortisztító tabletta használata annak érdekében, hogy megfelelően lefertőtlenítsük a protézist.
A kivehető fogsoroknál 2-3 évente előfordulhat az is, hogy alábéleléssel igazítani kell rajtuk annak érdekében, hogy stabilitásukat megtartsák.
Hiába nyújt ugyanis megfelelő pótlást a protézis, egyre több páciens keresi annak a lehetőségét, hogy a ragasztónál is hatásosabb módszerrel rögzítse a fogsort a szájában. Ők azok a páciensek, akiknél anyagi vagy egészségügyi megfontolásból csak a kivehető protézis jöhet számításba, mégsem szeretnének lemondani a stabilitásról.
Az implantátumok térnyerésével viszont egyszerű és tartós megoldást kaphat mindenki, aki el szeretné dobni a ragasztót, és el akarja felejteni a mozgó-billegő fogsor miatt érzet bizonytalanságot.
Hat vagy nyolc implantátumra és arra épülő körhídra nem mindenkinek van lehetősége, hiszen az anyagi jellegű megfontolások mellett közrejátszanak az egészségügyiek is: nem mindegyik páciensnek van megfelelő mennyiségű csontja (legfőképpen hátul), amibe műgyökeret ültethetnek a szájsebészek, viszont kettő vagy négy implantátum a metsző- és szemfogak helyén egy átalakított protézist már képes megtartani.
A fix fogsor alapját a titánból készült, allergiát nem okozó implantátumok adják, amiket egy biztonságos, érzéstelenítésben végzett műtét során a csontba csavaroznak, és úgy alakítják ki a felületüket, hogy egy speciális patenttal azokra hozzárögzíthessük a kivehető protézist.
A gyorsan elvégezhető beavatkozástól egyetlen páciensnek sem kell félnie, mivel az nem jár fájdalommal, és rendkívül komoly a sikerességi rátája (98 százaléknál is nagyobb, ráadásul kisebb a kockázata még a foghúzásnál is).
A fix fogsor segítségével a kivehető protézist viselő páciens is kényelemben érezheti magát, hiszen sem a mosolyt, sem az étkezést, sem pedig a beszédet nem zavarja onnantól kezdve a bizonytalanság.